Sok veszteség oka az erdei vadkár és annak rendezése

A vad a természeti környezet és az erdei ökoszisztéma része, melyre élete során hatással van. E hatás bizonyos vadsűrűség felett a normál erdőgazdálkodás akadályává is válhat. Az újabb és újabb környezeti kihívások elé állított erdőgazdálkodók úgy érzik, hogy a még elviselhető vadlétszámot már évtizedek óta magunk mögött hagytuk. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara online erdészeti tájékoztató fórumának témája az erdei vadkár, annak megelőzése, illetve érvényesítése volt. 

Az erdő esetében ugyan mindenki magától értetődőnek tartja, hogy az erdei életközösség részeként a növényevő nagyvadfajok életvitele esetenként gazdasági kárral is járhat - írta a NAK. Ám ezt is figyelembe véve különösen hangsúlyos jelzésként kell értékelni, hogy a fórum kerekasztal beszélgetése során az erdőgazdálkodók egyöntetűen állást foglaltak az elmúlt évtizedekben hatványozottan megnövekedett erdei vadkárkockázat csökkentése mellett.

Erdőfelújítás és vadkár

Az erdőfelújítási technológiának az ország legtöbb térségében már szinte a részévé vált az erdei vadkár megelőzése - függetlenül a felújítások mesterséges, vagy természetes jellegétől. A vadkár nem csak terméskiesést jelent, hanem az erdőfelújítási időszak és költségek jelentős növekedését is. Ennek a mértékét előre nem lehet látni. Ezért az erdőgazdálkodók elővigyázatosságból inkább bevállalják a jelentős költséggel járó vadkármegelőzést, s ennek leggyakoribb módját, a kerítésépítést. Még abban az esetben is, ha ahhoz a vadkár elmaradásának a másik közvetlen haszonélvezője, a vadászatra jogosult, nem, vagy csak részlegesen járul hozzá. A vadkárelhárító kerítés ezzel nem csupán drágítja a gazdálkodást, de akadályozza a vad mozgását. Ez pedig végeredményben tovább szűkíti a nagyvadállomány életterét is.

Dr. Jánoska Ferenc, a Soproni Egyetem szakértője elmondta, hogy létezik az a vadsűrűség (mintegy 1 szarvasegység/50 ha), ami mellett még valóban csupán tolerálható vadhatásról, és nem vadkárról van szó. Ilyenkor persze mindig felvetődik, hogy mennyi az annyi?

Megfelelő monitoringrendszer segíthet

Az erdészek javaslata ezért az, hogy ha az erdei vadterhelést, az erdei vadkárt valóban hatékonyan csökkenteni szeretnénk, akkor a vadgazdálkodás és vadállományszabályozás során egy formalizált vadhatásmonitoring eredményét is figyelembe szükséges venni mind országosan, mind helyileg. Ez a monitoring többek között a talajfelszín, a lágyszárú növényzet, a cserjeszint és az erdőszegély állapotából, valamint a természetes újulat mértékéből von le következtetést a vadlétszámra vonatkozóan. Egy, már a gyakorlatban is alkalmazott vadhatásmonitoring eljárásra mutatott működő példát a rendezvény másik előadója, Dr. Kovács Gyula, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének munkatársa.

A résztvevők megerősítették, hogy paradigmaváltásra van szükség az erdei vadhatás és vadállományszabályozás terén, de a téma, illetve probléma megközelítésében is változás szükséges. Az egyik oldalról a vad számára nagyobb, minőségileg jobb életteret biztosító, az ökológiait az ökonómiaitól elkülönítő gazdálkodást kell folytatni. A másik oldalról pedig vállalni kell a párbeszédet és a konzekvenciákat, melyek akár a jogszabályok, akár a vadgazdálkodási tervek, akár a vadászati haszonbérleti szerződések tartalmi elemeinek felülvizsgálatát is szükségessé tehetik. Mindkét oldalt segítheti egy megegyezéses eljárásrend alapján működő vadhatásmonitoring - írta Szalai Károly és Kovácsevics Pál az online NAK rendezvényről.