Szép eredményeket hoznak az alternatív szójatermesztési technológiák

Hirdetés

A szójatermesztés hazai fejlesztésének 2016-ban tapasztalható fellendülése 2018-ra mérséklődött. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a szója vetésterülete 63 ezer hektárra csökkent. Történt ez részben a zöldítés szabályainak változása miatt, ahol ettől az évtől kezdve a beszámítani kívánt területeken tilos a vegyszerhasználat. A környezetkímélő, növényvédőszer-mentes szójatermesztési technológiák így nem csak az biogazdálkodók, hanem a konvencionális termelők számára is kihívást jelentenek. Ennek oka a klimatikus adottságok miatti termésszint-kockázat mellett elsősorban a fokozott gyomosodás veszélye. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet cikke olyan szójatermesztési technológiát mutatott be, amely az ökológiai gazdálkodásban is kivitelezhető, hatékonyabb talajhasználatot, vagy csökkentett menetszámú munkaműveleteket, illetve gyom-visszaszorítást eredményez. Bár a hazai gazdasági környezet, illetve az eszközellátottság hiányossága még sokszor akadályt jelent az alkalmazásukban, a jövőbeni tervezéshez hasznos lehet, ha megismerkedünk egy-egy újszerű termesztési modellel - írja az ÖMKi anyaga.

Ha odafigyelnek a részletekre, az alternatív szójatermesztési technológiák nagyon eredményesek

Vessen rá szemet!

Ezzel a technológiával már több helyen is folyamatban vannak kísérletek Európában (Ausztria és Franciaország). Ennek lényege a rozs takarónövényként való alkalmazása a szója vetésben. Alfred Grand, aki az alsó-ausztriai Absdorfban folytat 2006 óta biogazdálkodást, több mint 20 éve nem szánt, és csernozjom talajon minimum-, illetve no-tillage talajművelést és szántóföldi kutatásokat végez. A farmon az ÖMKi is látogatást tett az OK-NET Arable projekt keretében 2017-ben. A kutatások középpontjában a talajegészség van, ennek során az optimális vetésforgó kialakítása, a takarónövények beillesztése, a talajművelés csökkentése, az éghajlatváltozás mérséklése és az élelmiszerminőség javítása a cél. Mindezeket több projekt és intézet segíti (EIP-Agri, Horizon2020, Rodale Institute, USA).

Az általa bemutatott technológia lényege hogy az őszi rozst optimális időben, legalább 200 kg/ha magmennyiséggel elvetve olyan biomasszát hoz létre a rozs virágzási időszakáig, ami 8-10 t/ha tömeget elér, és 15-20 cm vastag takarást eredményez lehengerezve. Ez tudja olyan mértékben árnyékolni a talajt, hogy ne törhessenek fel benne a gyomok. Fontos, hogy a növény elérje ezt a fenológiai állapotot, ugyanis a korán lehengerelt rozs képes regenerálódni.

Fontos a szártörés

A szárat többször is meg kell törni, amit a gazdaságban úgynevezett roller-crimperrel végeznek. Ez egy hullámirányú késekkel szerelt, erőgép mellső függesztésére csatlakozó szártörő henger. A henger palástján V alakban összefutó élek biztosítják a hatékony, iránytartó haladást és a rozs szárának több helyen történő megtörését. Ez szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben ne „álljon fel” a rozs, mert az hátráltatná a szója fejlődését. A hengert súlyozni szükséges, tapasztalatok szerint erre akár 500 kg is szükséges lehet.

Ezután a hengerezéssel egy menetben direktvető gép veti a szóját. Ennél érdemes emelni a csiraszámot a mag nem elégséges takarása, illetve az optimálistól későbbi vetés (május vége) miatt. A szója a vastag mulcs ellenére kikel, bár a kelése lassabb, mint takarónövény nélkül. Ezt követően a teljes tenyészidőszakban többé nincs szükség mechanikai gyomszabályozásra.

A módszer előnyei:

A glifozát alkalmazásának kiváltója,
táplálékot és élőhelyet jelent a talajmikrobák és a talaj-makrofauna, (pl. földigiliszták) számára,
a talajborítás védelmet jelent a naptól, az esőtől és a széltől, a fokozott párolgástól.
Csökkenti a talajhőmérsékletet nyáron, ami csökkent szén-dioxid-kibocsátást eredményez.
A gyökércsatornák megmaradnak a talajban, nagyobb lesz a tápanyag dinamika a talajművelés mellőzésével.
A legjobb vízinfiltrációt (beszivárgást) eredményezi, háborítatlan a talajszerkezet.
A napfény energiáját jobban kihasználjuk, csökkentett fosszilis üzemanyag és munkaerő felhasználás mellett visszaszorulnak a gyomnövények – a mérgező csattanó maszlag is.
Kevesebb a levéltetű az arra fogékony kultúrákban.
„Melléktermékként” a rozs virágporát néha Ausztriában külön is gyűjtik kozmetikai vagy gyógyszerészeti felhasználásra.

A módszer hátrányai:

A rozs tavaszi vízfelhasználása versenyt jelent a fővetésnek, a késői vetési idő csökkentheti a hozamot, nem alkalmazható minden növénykultúránál, a rágcsálók és az évelő gyomok kártétele fokozódhat, a módszer alkalmasságát még vizsgálni kell az európai éghajlat és vetésforgói mellett.
Az évelő lósóska áttört a mulcson, a szója a nem kellő vetésmélység miatt néhol hiányosan kelt ki. A termésmennyiség így is eléri a környező területek többször sorközművelt állományának átlagát, bár a rendkívül aszályos nyár miatt háromszori öntözést kapott.

A módszer lehetőségeit növeli, hogy az alkalmazásával jó eredményeket értek el hajdinával, csicseriborsóval, cukkinivel és más zöldségfélékkel is. Hazai kipróbálásához az ÖMKi is szívesen nyújt segítséget az érdeklődők számára.