Tápanyagpótlás a gyümölcsösben I. rész

Hazai gyümölcsöseink nem a legjobb talajokon, a szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területeken létesültek, ezért nagyon fontos a helyi adottságoknak megfelelő talajápolás és öntözés gyakorlatának kialakítása. A tápanyagpótlás kérdésköre állt a középpontban különböző gyümölcsösök fajainak esetében egy kétnapos rendezvényen, amelyet Kaponyás Ilona szaktanácsadó szervezett.

Mivel tudná jobban megünnepelni tevékenységének 25 éves évfordulóját egy szaktanácsadó, mint hogy szakmai tanácskozást szervez? Ezt tette Kaponyás Ilona, aki zöldségről váltott gyümölcsre, és ügyfelei tápanyag-gazdálkodását, a gyümölcsfák táplálását segíti. Kétnapos rendezvényen osztotta meg tudását az érdeklődőkkel.

Tápanyagok fölvehetősége

Hazánkban sok a pusztuló talaj, csak a földterületeink 40%-a nem károsodott – hangsúlyozta bevezető előadásában.

A savanyú talajt meszezni kell, a homokot szerves anyaggal gazdagítani, és egyes talajokon a javító öntözést is segítségül kell hívni. Erre például a széleróziónak kitett területeken vagy a magas sótartalmú talajokon lehet szükség.

Az öntözésnek a fagyvédelemben is szerepe van. A nedves talajnak ugyanis jobb a hőtároló képessége, mint a száraznak, így lassabban hűl le veszélyes mértékben. Ugyanakkor óvatosnak is kell lenni az öntözéssel, mert rombolhatja a talajszerkezetet, különösen a vízágyú használatakor, illetve kimossa a tápanyagokat a földből. Érdemes bevizsgálni az öntözővizet, mert ha túl sok sót tartalmaz, mi magunk szikesítjük el a talajt.

Öntözésnél azt is figyelembe kell venni, hogy milyen talajrétegek vannak a mélyben, ennek főként a helyes vízadagok kiválasztásában van jelentősége.

Az egyes tápelemek fölvehetősége nagyon eltérő, és növényfajonként is változik, elsősorban a talajoldat kémhatásától függ.

A mészkedvelő növények 6,5-7,5 pH-tartományú talajban fejlődnek a legjobban

Általánosságban elmondható, hogy 5,5-6,5 pH között minden tápelem fölvehető, ennél savanyúbb közegből is hasznosul a nitrogén és a mikroelemek, illetve lúgosabb közegből a bór és a molibdén. A mészkedvelő növények 6,5-7,5 pH-tartományú talajban fejlődnek a legjobban.

A nitrogént általában nitrát formában veszik föl a növények, az áfonya kivételével, amelyik ammóniumként hasznosítja, ezért ammónium-szulfát műtrágyára van szüksége. Ammónium formájú nitrogénnel amúgy minden növényt táplálhatunk lombon keresztül.

A foszfort mineralizálódott formában, mikorrhiza gombák segítségével veszik föl a növények. A kálium könnyen, diffúzióval jut a növényekbe, ha a közeg kémhatása közel semleges (6,5-7,5 pH). Hasonló kémhatás mellett jut be a növényekbe a kalcium és a magnézium, az aktív vízfelvétel segítségével. Ezekre az elemekre a gyökércsúcs növekedéséhez, a bőrszövet szilárdításához, a virágzáshoz van szükség.

A vasat, a mangánt és a cinket savanyú kémhatásnál tudják fölvenni a növények, és jó víz-levegő arány is szükséges hozzá. Tömörödött, levegőtlen talajból vagy túlöntözés mellett nem jutnak hozzá ezekhez az elemekhez.

A bór és a molibdén egyebek közt a csúcsnövekedéshez szükséges tápelem, a dió különösen igényli ezeket. A réz nehézfém, így bizonyos koncentráció fölött sejtméreg, de egy kevésre minden növénynek szüksége van.

Káros elemnek tekintjük a nátriumot és a klórt, annak ellenére, hogy lényeges szerepet játszanak az íz- és aromaanyagok kialakulásában, illetve a klór a betegségekkel szembeni ellenálló képességre is jótékonyan hat.

Nagyon különbözik a fás növények sótűrése a lágyszárúakétól – hangsúlyozta Kaponyás Ilona. Míg a sótűrő lágyszárúak 2-3,5 EC-t is elviselnek, a kevésbé sótűrők pedig 1,5-2,5 értéket, a gyümölcsfák csak 1,5-1,8-at.

Levélvizsgálat

Hosszú előadást tartott a rendezvényen Preszter Péter, az Eurofins Agro Hungary értékesítője. Az elmondottakból a legfontosabb gyakorlati tudnivalók közt elhangzott, hogy a gyümölcsösökben nagyon fontos a levélvizsgálat. Általában július–augusztusban ajánlott mintát szedni, mert akkor az őszi tápanyagfeltöltéshez, a raktározáshoz szükséges tápelem-tartalomról is képet lehet kapni. A minta 5 hektáronként 1000 levél, amelyeket az északi és déli oldalról, a korona minden részéről kell megszedni, lehetőleg minden évben azonos időpontban.

Talajmintát 5 hektáronként 25-30 pontról kell szedni, X alakban a területről, 0-30 és 30-60 centiméteres mélységből. A minták ne legyenek közel a csöpögtetőtesthez, illetve mikroszórófejes öntözésnél ne az átfedésből szedjünk. Ha valamilyen problémát tapasztalunk az ültetvényben, ott kérjünk külön talajvizsgálatot. A mintavétel időpontjánál csak azt kell figyelembe venni, hogy még trágyázás előtt kerüljön rá sor.

Biotrágyák

A sok műtrágyával savanyítjuk a talajt, és rontjuk a humusztartalmat, ezért lassan közelít a hagyományos termesztés is a biomódszerek felé, amennyiben többféle biotápanyagot használ. Ezenkívül érdemes áttérni a forgatás nélküli talajművelésre és a növényváltásra. Fontos cél, hogy megőrizzük a kedvező szén-nitrogén arányt (20-30:1) a talajban.

Pentozán hatás akkor lép fel, ha sok szalmát vagy kukoricaszárat dolgoznak a talajba, és lebontásukhoz nem áll rendelkezésre elég nitrogén. Az ilyenkor kialakuló 50:1 arányt karbamidadagolással lehet javítani. A szenet mulcsozással vagy baktériumtrágyákkal tudjuk pótolni.

Az ökotrágyák közül a legismertebb természetesen az érett szerves trágya, aminek az alapja lehet istállótrágya, almos istállótrágya. Használható zöldtrágya, nem iparszerű állattartásból származó hígtrágya, guano, pelletált szerves trágya, komposzt vagy tarlómaradvány.

Állati eredetű melléktermékek is alkalmasak tápanyagpótlás céljaira, ilyen például a vérliszt vagy csontliszt, bár ezeket elég nehéz beszerezni nálunk. Élelmiszeripari melléktermék a vinasz, amit ugyancsak használnak tápanyagpótlásra. A fahamuval káliumot és kalciumot tudunk pótolni, de erősen lúgos anyag, a pH-értéke 9, ezért talajvédelmi terv keretében szabad adagolni.

Számos bányászott anyag is alkalmas talajjavításra, tápanyag-utánpótlásra, például a mészkőpor vagy dolomit a savanyú talajok kezelésére vagy a gipsz a szikes talaj javítására. Az alginit a homoktalajokra ajánlott anyag, a zeolit kalcium- és magnéziumpótlásra alkalmas. Mono-műtrágyaként használható a bányászott elemi kén vagy az őrölt magnéziumsók.

Tulajdonképpen tavak alján felhalmozódott iszap a sok szerves anyagot tartalmazó szapropel, amit kiszárítva lehet kijuttatni a földekre. Mindenféle mikrobiológiai készítmény, bio­stimulátor, baktérium- vagy algaalapú készítmény, mikorrhiza gombák is használhatók a biológiai művelés során, bár nem biztos, hogy szükség van rájuk.

Baktériumkészítmények

A talajbaktériumokkal hektáronként 30-50 kilogramm nitrát formájú nitrogént lehet pótolni, erre a célra pillangósokat vethetünk.

A csillagfürtnek vagy a szójának saját nitrogénkötő baktériuma van, de egyes egyszikűfajok is rendelkeznek nitrogénkötő baktériumokkal. Az Azotobacter-fajok élnek szabadon a talajban, általában ilyeneket tartalmaznak a mikrobiológiai készítmények.

Léteznek foszforfeltáró baktériumok, illetve térfoglaló gombák és baktériumok, amelyek a növényvédelemben segítenek. A mikorrhiza gombák a tápanyagfelvételt javítják: a nyitvatermőknek és az áfonyának saját gombasegítői vannak, a kétszikű növényeknek a gyökerében élnek ezek a partnerek.

Készítményekben leggyakrabban a Glomus-fajokat találjuk meg. Az algakészítmények készülhetnek tengeri barnamoszatból, kék- és zöldalgából. Általános jellemzőjük, hogy fehérjéket és hormonokat adnak át a növénynek, ezzel felkészítik a stresszhelyzetek leküzdésére. Főleg aszályos időben van nagy előnye a használatuknak.

A stressztűrésben a cukroknak, a prolinnak, a C-vitaminnak, az antioxidánsoknak, a poliaminoknak, a szénhidrátoknak van szerepük, ezek az anyagok különböző stresszhatásokra, illetve olyan hírvivők hatására alakulnak ki a növényben, mint a szalicilsav, a fahéjsav vagy a C-vitamin. Ezeknek a hírvivőknek a kijuttatásával fel lehet készíteni a növényt a stresszre.

(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)