Tarolhatna Magyarország ezekkel a növényekkel a globális piacon

A termőhelyi adottságok és termelési kultúra, a magyarországi feldolgozói kapacitások bővülése, valamint a piaci és agrárpolitikai környezet egyaránt jó perspektívát jelentenek a hazai olajos magvak termelésének.

A hazai környezeti és talajadottságok és a gazdasági tényezők is kedveznek a „nagyüzemi” növénynek számító olajos magvak termesztésének. Ráadásul az olajos magvak termelésének a szántóföldi növénytermesztésen belüli jelentős szerepe közép és hosszú távon is megmarad. Ugyanakkor az ágazat jövőbeni jövedelemtermelő képességét az határozza meg, hogy a magyar termelőknek mennyire sikerül alkalmazkodniuk az időjárási szélsőségekhez, illetve milyen mértékben képesek fejleszteni technológiájukat és szaktudásukat - állítják napraforgó és a repce lehetőségeit körüljáró elemzésükben az OTP Agrár szakértői.

Az Európai Bizottság adatai szerint a világ napraforgómag-termelésének mintegy felét Ukrajna és Oroszország, egyötödét az EU, 7 százalékát Argentína, 5 százalékát pedig Kína adja. A globális napraforgómag termelés 2018-ban 52,5 millió tonna volt. Előrejelzések szerint az elkövetkező években is a termelés lassú növekedése várható, és a világ napraforgómag termelése 2027-ben elérheti az 55,5 millió tonnát. Az EU-ban is növekedni fog a termelés, de valamivel mérsékeltebb ütemben, így az unió globális termelésből való részesedése közel egy százalékkal csökkenhet.

A 2013/2014. gazdasági évig töretlenül nőtt a világ repce iránti igénye.  Ekkor az előállított repce mennyisége már megközelítette a 70 millió tonnát, ami 19 százalékkal haladta meg az öt évvel korábbi mennyiséget. Ezután, a folyamatos csökkenést követően, 2016-ban 63 millió tonna repcét takarítottak be. Az EU-ban azóta is folytatódik a repcetermelés évek óta tartó csökkenése, jelenleg évi 21-23 millió tonna körül alakul. A világ hat vezető repcetermelő országának vagy ország-csoportjának – Európai Unió, Kanada, Kína, India, Ausztrália és Ukrajna – kibocsátása a világtermelés 50 százalékát képviseli.

Európai vezető szerepben

Itthon a gabonaágazat után az olajos növények termesztése a meghatározó és hosszabb távon is az marad. Lényeges szempont az eredményesség, márpedig a napraforgó és a repce ágazati eredménye 2010 után – az évek átlagában – jóval meghaladta a hektáronkénti 100 ezer forintot. Az pedig nem valószínű, hogy a szántóterületért versenyző más ágazatok helyzete jelentősen erősödne az elkövetkező években. Az olajnövény ágazat pozícióját és stabilitását erősíti, hogy termesztése a kiépült eszközparkhoz illeszthető, valamint a nagyobb gazdaságoknál rendelkezésre áll a megfelelő szakismeret is.

Az EU mezőgazdaságán belül a vizsgált két növényfaj hazai termelése jóval nagyobb részesedéssel bír, mint a magyar mezőgazdaság egésze. Míg a magyarországi mezőgazdasági termékek az EU mezőgazdasági kibocsátásából 2018-ban 1,9 százalékkal részesedtek, az olajos magvak 6,8, ezen belül a napraforgó 18, a repce pedig 2,6 százalékkal. Az EU-ban az elmúlt években a második legnagyobb napraforgó-termesztők voltunk a tagországok között.

Magyarországon a napraforgó vetésterülete az elmúlt tíz évben 524 ezer hektár és 704 ezer hektár közt változott és növekvő tendencia volt megfigyelhető. Ugyancsak növekedett a repce vetésterülete, 167 ezer hektárról 307 ezer hektárra. E növények forgalmát a keresleti piac jellemezte.

Az olajnövények magyarországi átlaghozamai növekedtek. Az uniós csatlakozás előtti évtizedekben csupán négy olyan év akadt (1981,1986, 1987 és 1991) amikor a napraforgó, és két olyan (1986 és 1988), amikor a repce hektáronkénti terméshozama meghaladta a két tonnát. 2004 után azonban már csak a napraforgó esetében volt egy év (2010), amikor a termésátlag két tonna alatt maradt, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban a napraforgó hektáronkénti hozama megközelítette, illetve elérte a 3 tonnát, a repcéé pedig 3,6, 3,1 és 3,0 tonna volt. Megfigyelhető, hogy hazánkban az olajos növények átlagtermése – a gabonafélékkel ellentétben – lépést tartott a világban tapasztalható hozamnövekedéssel.

Ebben kétségtelen szerepe volt a genetikának, a fajtaváltásnak. A napraforgó magyarországi vetőmagpiaca az elmúlt 10 évben a linolsavas, konvencionális hibridek (LO) mellett megjelenő, magas olajsavas (HO) és a különböző herbicid toleráns (HT) vetőmagvak megjelenésével bővült, így a minőségben a világ élvonalába sorolható. Az utóbbi évek nemesítési eredményeinek köszönhetően jelentős változások következtek be a repcetermelés biológiai alapjaiban is, vagyis a genotípus előállítási módjában és értékmérő tulajdonságaiban. A hibridrepcék egyre nagyobb területet foglalnak el a vetésterületből nemcsak az EU-ban, hanem Magyarországon is, meghaladva a 80 százalék feletti részesedést.

Technológiai hiányok miatti termésingadozás

A nemzetközi tendenciák ugyanakkor azt mutatják, hogy a termésátlagok emelkedésével növekszik a termésingadozás, ami hazánk esetében egyébként is meghaladja az időjárási hatásokkal magyarázhatót. Ez kockázati tényezőt jelent! Az elmúlt évtizedben a napraforgó és a repce hozama hektáronként 1,9 – 3,0 tonna, valamint 2,1 – 3,6 tonna között alakult. Ez az ingadozás magasabb az EU régebbi, tehát 2004 előtt csatlakozott tagállamainak átlagában tapasztaltnál, de elmarad a gabonaágazat növényfajainál megfigyelhetőtől. Következménye azonban mindenképpen a jövedelem-instabilitás.

A hozamingadozásokban az időjárási tényezők mellett a technológiai hiányosságok is nagy szerepet játszottak. Az indokoltnál alacsonyabb szintű a műtrágya-felhasználás, de a növényvédelem hatékonysága is elmarad a megkívánttól. Így az időjárás esetlegesen negatív hatásai könnyebben érvényesülhettek. A kisebb gazdaságoknál gondot jelentett a speciális szaktudás hiánya is, amely növeli a termelés kockázatát. Az időjárási hatásokkal nem magyarázható hozameltérések tehát a technológiai fegyelem szigorításával, a szakmai felkészültség erősítésével, illetve a még jobb genetika használatával mérsékelhetők.

A jövedelemkockázatban szerepet játszanak az értékesítési árak ingadozásai is. Az olajmagvak és származékaik piaci árait alapvetően a készletek és a főbb termelő és exportőr országok terméskilátásai, valamint a növényi olajok iránti globális kereslet alakítja. Piaci előrejelzések ugyanakkor azt valószínűsítik, hogy a következő években nem számíthatunk az árak olyan nagy kilengéséire, mint az előző évtizedben.

Az olajos magvak ára az elmúlt 3-4 évben csökkent. A repcemag esetében a tőzsdei árak határozzák meg a hazai áralakulást. A napraforgómagot nem jegyzik a nemzetközi jelentőségű árutőzsdéken. A magyarországi árak elsősorban más olajmagvak és növényolajok határidős jegyzéseihez, valamint a feldolgozott termékek fekete-tengeri és rotterdami exportáraihoz igazodnak. Magyarországon az AKI adatai szerint a napraforgómag a 2016. évinél 5 százalékkal volt olcsóbb 2017-ben, de az év első 25 hetében még így is stabilan 100 ezer forint felett voltak a tonnánkénti árak. 2018-ban azonban már csak 95 ezer forint körüli árak jellemezték a felvásárlást, ami az idei év eddig eltelt heteiben sem változott érdemben. A repce itthoni felvásárlási árai inkább ingadoztak. Az elmúlt négy évben a termelői árak jellemzően 100 és 120 ezer forint közt alakultak.

A hazai termelők az olajos magvakat jelentősen eltérő költségen állítják elő. Az önköltségek szóródása különösen a rendszerváltás óta megfigyelhető, amely összefügg az alacsonyabb színvonalon termelő egyéni gazdaságok térnyerésével. Az egyes olajnövény fajokon belül például akár két-háromszoros különbségek vannak a minimum és maximum értékek között.

A kistermelők helyzete nehezedhet

Az uniós támogatáspolitika kiemelt kedvezményezettje a szántóföldi növénytermesztés. A támogatások ugyanakkor elkényelmesíthetik a gazdákat. Ez különösen a magasabb fajlagos támogatásokhoz jutó kisebb termelők esetében jelent veszélyt, mert míg a kevesebb fajlagos támogatáshoz jutó nagyobb gazdaságok rákényszerülnek a takarékos, hatékony gazdálkodásra, a kisebb üzemek nem. Ezért a támogatások valószínű csökkenésekor nehéz helyzetbe kerülhetnek.

A beruházási támogatási lehetőségeket leginkább a szántóföldi kultúrákat – így olajos növényeket is – termesztő gazdaságok használták ki. A traktorok állományának kW-kapacitása közel egyharmadával, míg a kombájnoké mintegy ötödével növekedett.

A napraforgó viszonylag jól tűri a szárazságot, de a repce esetében időnként indokolt az öntözés. Emellett a precíziós gazdálkodás térnyeréséhez is elengedhetetlen az öntözésfejlesztés. A mezőgazdasági vízfelhasználásban azonban az elmúlt években sem történt érdemi előrelépés, ami tarthatatlan.

Az eredeti anyag itt olvasható.