Tengeri növénnyel csökkenthető a szarvasmarhák metánkibocsátása

A szarvasmarhatartás alapvető szerepet játszik az élelmiszertermelésben, ugyanakkor jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátást is okoz. Egy új, a Kaliforniai Egyetem kutatói által vezetett tanulmány szerint ugyanakkor a tengeri algás étrendkiegészítők akár 40 százalékkal csökkenthetik a kérődzők metánkibocsátását, ezáltal jelentősen fenntarthatóbbá téve az agrárágazatot.

A Kaliforniai Egyetem közleményéről a NEW technology írt cikket, ezt az anyagot szemléztük.

Ermias Kebreab, az Állattudományi Tanszék professzora és a kutatás vezetője szerint a kutatás létjogosultságát az adja, hogy a szarvasmarhák az életük nagy részét legeléssel töltik, és közben jelentős mennyiségű metánt bocsátanak ki. 

„A tengeri alga, mint takarmánykiegészítő új lehetőséget nyújt a metánkibocsátás csökkentésére, különösen a legeltetett állatok esetében, így hozzájárulhat a fenntarthatóbb állattartáshoz, miközben kielégíti a globális húsigényt.”

Az amerikai tudósok a világon elsőként vizsgálták a tengeri alga hatását a szarvasmarhák metánkibocsátására. Érdekes, hogy csak most jutott el eddig a tudomány, hiszen korábbi kutatások már bizonyították, hogy az algakiegészítők meglehetősen hatékonyak a zárt takarmányozási rendszerekben, amelyekben összesen akár 82 százalékkal csökkenthetik a metánkibocsátást.

A kísérlet során két csoportra osztottak 24 szarvasmarhát: az egyik példányai tengeri algából készült takarmánykiegészítőt kaptak, míg a másik kontrollcsoportként szolgált. A 10 hétig tartó vizsgálat eredményei szerint az algával etetett szarvasmarhák metánkibocsátása közel 40 százalékkal csökkent, miközben az állatok egészsége és fejlődése nem károsodott.

A tengeri alga gazdag olyan vegyületekben, amelyek gátolják a szarvasmarhák gyomrában élő baktériumokat, így csökkentik a metánképződést.

A kutatók szerint a tengeri alga alapú kiegészítők szélesebb körű elterjesztése hozzájárulhat a legeltetés alapú állattartás környezeti hatásainak mérsékléséhez. Ez különösen fontos a klímaváltozás által leginkább érintett régiókban (az Egyesült Államokban például mintegy 64 millió szarvasmarhát tartanak), ahol milliók megélhetése függ a nagy léptékű legeltetéstől. A tanulmány új utat mutat a szarvasmarhatartás és a világ élelmiszerigényének fenntarthatóbbá tételére - írta a cikk.