Több évtizednyi átverés miatt kell felelniük a műanyaggyártóknak
A műanyaggyártó cégek több mint 30 éve tudják, hogy az újrahasznosítás gazdaságilag és technológiailag nem életképes hulladékkezelési megoldás, mégis úgy reklámozták azt. A műanyagokat nehéz és költséges újrahasznosítani, már csak azért is, mert rengetegféle van belőlük, ezért aprólékos válogatást igényelnek. Ráadásul minden újrahasznosítással romlik a minőségük, így legfeljebb egy-két körben használhatók fel újra. Egy jelentés szerint a műanyagipar szereplői tisztában voltak vele, hogy nem tudják fenntarthatóan megoldani ezt a feladatot. Ezt a tudásukat azonban igyekeztek elkenni.
A Guardian cikke számolt be a témáról egy jelentés nyomán, amiről a Telex írt tartalmat magyarul. A jelentést a fosszilis ipar szereplőinek – így a kőolajalapú műanyagok gyártóinak – elszámoltathatóságáért küzdő érdekvédelmi szervezet, a Center for Climate Integrity (CCI) adta ki, és korábbi nyomozások eredményei mellett újonnan nyilvánosságra hozott belső céges dokumentumokra épít.
„A cégek hazudtak. Itt az ideje, hogy felelősségre vonjuk őket a kárért, amit okoztak” – mondta Richard Wiles, a CCI elnöke.
Hirdetés
A műanyagokat hagyományosan nehéz és költséges újrahasznosítani, már csak azért is, mert rengetegféle van belőlük, ezért aprólékos válogatást igényelnek. Ráadásul minden újrahasznosítással romlik a minőségük. Ezért maximum egy-két körben használhatók fel újra. Mindezt ma már nagy vonalakban mindannyian tudjuk, de a CCI jelentése szerint a műanyagipar szereplői már több mint három évtizede is tisztában voltak vele, hogy nem tudják fenntarthatóan megoldani ezt a feladatot. Ezt a tudásukat azonban a közzétett dokumentumok alapján igyekeztek elkenni - közölték.
Az ötvenes években a műanyaggyártók rájöttek, hogy eldobható termékekkel biztosíthatják a folyamatos keresletet a termékeik iránt, és a következő néhány évtizedben a műanyagok egyszerű kidobására buzdítottak. A Society of Plastics (ma Plastics Industry Association) nevű iparági szervezet például egy 1956-os iparági konferencián azt kommunikálta a gyártóknak, hogy az alacsony költségű, nagy mennyiségű termelésre összpontosítsanak, és olyan anyagokat használjanak, amelyek úgyis a szeméttelepen végzik. Ez a stratégia a szabályozási környezet változása miatt a nyolcvanas évekre kezdett fenntarthatatlanná válni, ezért az ágazat elindult az újrahasznosíthatóság irányába.
A múltban történtek még:
Ugyanennek a szervezetnek az alapító igazgatója 1989-ben azt mondta:
„Az újrahasznosítás nem folytatható a végtelenségig, és nem oldja meg a szilárd hulladék problémáját.”
Mindennek ellenére a Society of the Plastics Industry 1984-ben megalapította a Plastics Recycling Foundation nevű újrahasznosítási szövetséget, amelyben az iparági szereplők elkötelezték magukat az újrahasznosítás mellett. 1988-ban létrehozták azt a jól ismert, körbefutó nyilas logót, amellyel az újrahasznosítható műanyagokat szokás jelölni, és amelyről szakértők régóta állítják, hogy félrevezető.
Tavaly egyébként az amerikai környezetvédelmi hatóság (EPA) is jelezte, hogy szabadulna a logótól, de még az az ember is egyetértett azzal, hogy a logójával visszaéltek, aki tervezte.
„Bár egy napon ez valósággá válhat, valószínűbb, hogy felébredünk, és rájövünk, hogy nem fogjuk kiújrahasznosítani magunkat a szilárdhulladék-problémájából” – mondta egy 1994-es iparági konferencián az Eastman Chemical képviselője. Ugyanebben az évben egy Exxon-alkalmazott egy iparági szervezet dolgozóinak azt mondta a műanyag-újrahasznosításról: „Elkötelezettek vagyunk a tevékenységek iránt, de nem vagyunk elkötelezettek az eredmények iránt.”
Vegyi újrahasznosítás és tudománytalanság
Az utóbbi években az iparági lobbiszervezetek a kémiai újrahasznosítást hirdetik, amely során a használt műanyagokat molekuláikra bontják, hogy új műanyagokat hozzanak létre belőlük. Ez a folyamat azonban környezetszennyező és még energiaigényesebb, mint a hagyományos újrahasznosítás – amivel az ipari szereplők ugyancsak évtizedek óta tisztában vannak. Egy 1994-es iparági találkozón Irwin Levowitz, az Exxon Chemical elnökhelyettese az egyik kémiai újrahasznosítási eljárásról azt mondta, az egy „alapvetően nem gazdaságos folyamat”. 2003-ban pedig egy iparági tanácsadó bírálta a műanyagipar szereplőit, amiért a kémiai újrahasznosítást népszerűsítik, holott az szerinte „újabb példája annak, hogy a tudománytalanság hogyan vette be magát az iparági és a környezetvédelmi aktivisták fejébe is”.
Judith Enck, az EPA korábbi regionális vezetője és a Beyond Plastics nevű környezetvédelmi szervezet alapítója a szerint a CCI jelentése nagyon stabil lábakon áll.
„Ha én lennék a főügyész, a CCI jelentésében olvasottak alapján nyugodt szívvel sürgetné vizsgálatot és pert” – mondta Brian Frosh, Maryland állam korábbi főügyésze, aki szerint a jelentés olyan erős bizonyítékokat tartalmaz, amilyenek előkerülésére csak egy per bizonyítási szakaszában számítana a cikk szerint.
Témák a cikkben
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
További híreink
Legújabb hirdetések
Hirdetés
Hirdetés
Baromfi Mintatelep és Látogatóközpont: az Agrofeed új mérföldköve a fenntartható állattenyésztésben
Az Agrofeed Kft. nagy hangsúlyt fektet olyan mintatelepek létrehozására, amelyeken az elvégzett etetési tesztek tapasztalatai alapján hatékonyabb takarmányt tud a partnerei számára ajánlani.
Útmutató a talajmintavételhez, mésztrágyázáshoz és a meszezéshez
Most, a tavaszi vetések betakarítása és az őszi vetések befejezése után ráérősen foglalkozhatunk két, a növénytermesztés hatékonyságát megalapozó, mégis méltatlanul elhanyagolt kérdéssel, illetve azok gyakorlati megvalósíthatóságával. Az egyik a talajmintavétel, a másik a mésztrágyázás és meszezés kérdésköre.
Hirdetés
Válasszon prémium megjelenési megoldásaink közül!
MédiaajánlatAMG Pro-tech mikrogranulált talajkondicionáló készítmény (10kg)
12 940 HUF / zacskó
+ áfaTöbb mint 400 hirdetés 89 kategóriában!
Megnézem a hirdetéseketHirdetés
Hirdetés
Hirdetés