Visszavonult a vetőmagos cégvezető: interjú Lonsták Jánossal

Lonsták János, az RAGT Vetőmag Kft. egykori ügyvezetője 2020. december 31-én véglegesen nyugdíjba vonult. Vele beszélgettünk a vállalat magyar történelméről, valamint arról, hogyan érezte magát a cégnél töltött 14 éve alatt. A szakember örömmel osztotta meg velünk, hogy remek csapatot sikerült felépítenie és összekovácsolnia, és azt is elárulta, hogy mivel foglalkozik mostanában a szabadidejében. Természetesen nem szakad el a természettől és a mezőgazdaságtól sem. Interjú.

Hogyan kerültél kapcsolatba a mezőgazdasággal?

Az első, meghatározó hatások és élmények Esztergomban, édesapám 900 négyszögöl területű gyümölcsösében értek. Egészen a főiskola elkezdéséig rendszeresen dolgoztam és segítettem neki, ott nevelt munkára és tanított meg a növények szeretetére, a zöldségek, a gyümölcsfák és a szőlő kezelésére. Anyai ágon pedig erdész dinasztia leszármazottja vagyok, ez a szakma is nagyon érdekelt. A pályaválasztásom idején kizárólag e két irányban gondolkodtam, más eszembe sem jutott. Végül a mezőgazdaságot választottam. Szarvason jártam főiskolára, ahol először a növénytermesztés/vízrendező, majd 5 évvel később meliorációs szakmérnöki szakon végeztem.

Ezután már a munkahelyi feladatokra összpontosítottam, majd a karrierem előrehaladtával a tassi Dózsa Termelőszövetkezet főagronómusaként a KSZE szervezésében jutottam ki Indonéziába szakértőnek egy kukoricatermelő projektbe, amiben Borneó szigetén nagyüzemi technológiát tanítani mentem ki egy műszaki specialista munkatársammal. Azoknak a fiatalabb olvasóknak, akik nem ismernék ezt a céget: ma a KITE és az IKR végez hasonló tevékenységet. A KSZE akkoriban az 5 aktív integrátor vállalat közül a 2. legnagyobb volt. Én a növénytermesztés oldaláról segítettem a helyi szakembereknek, 1 évig voltam ott folyamatosan, azután pedig még 6 éven át visszajártam projekteket beindítani és tanulmányokat írni. Innentől vezetett az utam a nagyobb agrárcégekhez.

Hogyan kerültél kapcsolatba az RAGT-vel?

2001-ben egy német vetőmagos cég és az RAGT közös vállalatot alapított Magyarországon 50-50 százalék arányban. Amikor aztán 2006-ban az RAGT úgy döntött, hogy leválik a cégcsoporttól, country managert, országfelelős szakembert kerestek az önálló vállalat vezetésére. Jelentkeztem az álláshirdetésre, és engem választottak. Onnantól 14 éven át szolgáltam a céget. A feladatom az volt, hogy építsem fel és tegyem sikeressé az vállalatot Magyarországon. Ketten kezdtük el a munkát, a kollégám az alföldi részért felelt, én pedig az országos, valamint a dunántúli szakmai és integrációs feladatokat láttam el. Az egész szakmai pályámat meghatározta, hogy sokat dolgoztam a termelésben, és alulról felfelé lépdelve kezdtem a szakmai pályámat. Mindig meggyőződésem volt, hogy ha az ember elkötelezetten akar valamit, akkor azt meg is tudja valósítani. Az emberek szeretik ezt az erőt és elszántságot, amit követnek is. Úgy gondolom, hogy erre épült a vállalat sikere is.

Volt-e egyéb tevékenységed a mezőgazdaságban?

Nem. Ekkora leterheltség és ilyen nagy feladat mellett nem volt időm rá. Az elmúlt 14 évet gyakorlatilag teljesen a cégnek adtam, magánvállalkozásra, gazdaság üzemeltetésére nem is gondoltam. 

Mivel foglalkozol most, hogy több időd van?

Nem szakadtam el teljesen az RAGT-családtól, a két utóddal, Sík Imrével és Bukovinszki Károllyal még továbbra is tartom a kapcsolatot. Időnként tájékoztatnak, de mivel nagyon ügyesek, ez nem jelent sok leterheltséget. Rengeteget olvasok, igyekszem bepótolni azokat, amiket eddig kihagytam, és nagyon sokat sétálunk a feleségemmel. Neki van egy 2 ezer m²-es telke, azon tervezem, hogy hobbi-kertészkedek. Természetesen nem üzleti alapon, hanem házi ellátásra. Ezen kívül leginkább a vadászat köt le, amit 5 éve kezdtem el. 

Milyen vadászsikereid voltak a közelmúltban?

Tavaly nem volt túl szerencsés sorozatom, egyebek mellett még augusztus végén lőttem 2 disznót egy este, amiből az egyik egy 130 kilós vadkan volt, majd hónapokig semmi sem sikerült. Januárban aztán megtört a jég: 2 gím tarvad került terítékre Tolnanémediben, aztán egy 2 kiló feletti trófeájú dámbikát lőttem. Lényeges, hogy nem húsvadász vagyok, van, hogy csak kiülök, és a távcsövön nézem, mit csinálnak a vadak teliholdnál, és nem is emelem fel a puskát. Tolnanémedi környéke is gyönyörű, ezen kívül a Tatabányához közeli Tarján és Héreg által határolt medencében található szép hegyvidéki területen lévő csodálatos állatvilággal szoktam legtöbbször találkozni.

Mit jelent számodra a cégnél eltöltött 14 év, és milyen folyamatokat hagytál magad mögött?

A magyar mezőgazdasági szakma átalakulóban van, egy komoly generációváltás zajlik, sőt, lassan a vége felé jár. Részben ezért is éreztem, hogy ki kell szállnom a történetből. Az a 40-es korosztály, amelyik évek, vagy évtizedek óta kitartott és fejlődött nálunk, amelyik megtanulta a vállalat szellemiségét, és segített az egyre jobb eredmények elérésében, megérdemli a lehetőséget. Jó kapcsolatot tudnak teremteni és tartani a hatóságokkal és a szakma többi fontos szereplőjével. Most a fiatalok akaratára és a tehetségére van szükség, eljött az ő idejük. Az utóbbi 4-5 évben túlkínálat volt a vetőmagpiacon, egy túltermelési válságot szenvedtünk el, de mára biztosan mondhatom, hogy kilábaltunk a visszaesésből. Sőt, az eredményeket nézve rekordot döntöttünk az eladásokban, ami már Imre és Károly vezetői munkáját is dicséri.

Mit hagytál örökül?

Úgy gondolom, hogy az összetartó közösség, a csapatszellem, és a szakmailag erős, ugyanakkor játékos és humoros munkavégzés az én távozásom után is megmaradt. A hagyományos, hétfő reggeli telefonkonferenciák vidám stílusa és jó hangulata a csapat részévé vált, ez folytatódik tovább nélkülem is. A jó hangulatot és a biztonságérzetet nagyon fontosnak tartom, mert az értékes emberek így maradnak a vállalatnál. A munkaerőpiacon állandó nyomás van a cégeken, mert a legjobb kollégákat csábítják más vállalatokhoz, de az egység, a jó hangulat és a szakmaiság hatására az RAGT-től nem mennek el az emberek, szeretnek ott dolgozni.

Hogyan búcsúzott el tőled a francia anyacég?

A francia vezetés minden decemberben igazgatósági ülést tart, ahol legutóbb a beszámolás helyett kétszer is nagyjából 15 percig köszönték meg és ismerték el hálával a munkámat. Nagyon megható volt a kedvességük és a szeretetük. Amikor pedig végleg elköszöntem a kollégáktól email-ben, rengeteg válaszlevél érkezett, amiben elbúcsúztak tőlem. Egy nagy, személyre szóló csomagot is küldtek, ami sok finomsággal és szépséggel volt megrakva, igazi franciás gesztus volt tőlük.

Csurja Zsolt
Óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök