Vörösiszap-katasztrófa, 3 éve történt - Interjú

2013. október 4-én lesz három éve, hogy az Ajka közelében létesített vörösiszap-tároló gátja átszakadt, és a kiömlő zagy elöntötte Kolontár, Devecser, és Somlóvásárhely környékét, elpusztította a közeli folyók élővilágát, és tönkretette a mezőgazdasági területeket. Szakemberek már akkor is azt mondták, hogy a több ezer hektárnyi területen legalább 30 évig kizárt, hogy bármilyen élelmiszert termesszenek, ám arról keveset hallani, hogy van más módja is, hogy hasznosítsák a földeket.

energia növény

Fél évvel a katasztrófa után, 2011 tavaszán Devecser közelében kísérleti jelleggel 14 hektáron ültettek energetikai célból nyárfaültetvényt, amit 2012 végén jó terméshozammal takarítottak be. Ezek után Ajkánál 50-60 hektárnyi földet vontak be az energianövény termesztésébe. Úgy tűnik, a termőhely alkalmas ezen növények számára, mivel jól bírják a száraz nyarat, és az ültetvények majd 100%-a meg is eredt.

Lehetséges, hogy az új mezőgazdasági irányvonal működőképes (lenne), de a gazdáknak, akik mindig is az élelmiszeriparhoz szükséges mezőgazdasági alapanyagokat termesztettek, állatokat tenyésztettek, ez nem feltétlenül jelent vigaszt. Fuchs Zsolt és Vági Imre környékbeli gazdákat kérdeztük arról, hogyan boldogulnak a katasztrófa óta, miben kellett változtatniuk ahhoz, hogy továbbra is a mezőgazdaságból éljenek meg. Segítségüket ezúton is köszönjük!

Vörösiszap mentés

A környéken napraforgót, repcét, szálas takarmányt, gabonát termesztettek, és marhákat tartottak. Fuchs Gábor mezőgazdasági vállalkozó növénytermesztéssel (gabona, kukorica, szálas takarmány), állattenyésztéssel (szarvasmarha) foglalkozik, Fuchs Zsolt családi vállalkozást vezet, tojástermeléssel, feldolgozással, csomagolással foglalkozik. A tározó átszakadása mindkettejük tevékenységét mélyen érintette, Gábor földjeinek egy része károsult, Zsolt csarnokát öntötte el az iszap. Szerencsére sem nekik, sem a többi mezőgazdásznak nem kellett feladnia eredeti foglalkozását, ám anyagilag mindenkit megviselt az eset. A helyreállítási munkálatok a katasztrófavédelem segítségével együtt is rendkívül megterhelőek voltak mind anyagi, mind emberi erőforrás szempontjából.

Zsoltnak egyik telephelyéről le kellett mondania egy épülő gát javára, de a tisztítási folyamatba fektetett rengeteg energia érzékenyebben érintette. Gábor állattartó épületének egy részét le kellett bontani, és újraépíteni. A környéken azóta bányákat nyitottak, illetve kisebb energiaültetvényekkel találkozni, ám mindkét interjúalanyunk elmondta, hogy ez nem feltétlenül a vörösiszap-katasztrófa eredménye, amerikai befektetők már előtte is gondolkodtak ilyesmiben. Elmondásuk szerint a földek állapota változó, valamin a fű sem nő meg azóta 20 cm-nél magasabbra, és attól is függ a szennyezettség, hogy az adott föld az elöntés idején fel volt-e már szántva, mennyire ivódott be a mérgező anyag. Zsolt összegzése szerint „itt már semmi sem lesz olyan, mint régen”, a táj képe teljesen megváltozott.

A pozitív hozzáállás sokat segít, mindkettejük bizakodó a jövővel kapcsolatban, Gábor nagyobb mértékű trágyázást alkalmaz, hátha segít a földek regenerálásában, Zsolt pedig további segítségre számít.

A történtek ellenére a károsultak a lehetőségeikhez mérten a legjobbat hozták ki a helyzetből, nem estek kétségbe, és nem adták fel, bár kétségkívül még sokakat felkavarnak az emlékek, és nem szívesen beszélnek a gát átszakadásáról. Természetesen arról nincs szó, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba, csupán sikerült alkalmazkodni a borzasztó körülményekhez, amelyben nagy szerepe van az eltelt 3 évnek. Köszönjük a válaszadó gazdák közreműködését a cikk létrejöttéhez, és sok sikert, kitartást kívánunk az összes érintettnek.