Zöldség- és gyümölcsfogyasztásban is az utolsók között a magyarok Európában. Csodálkozunk?

Magyarországon a friss gyümölcsök és zöldségek fogyasztása jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ami hosszú távon súlyos egészségügyi következményekkel járhat. Az egészséges táplálkozás alapvető elemeinek hiánya különösen szembetűnő az OECD legutóbbi jelentése szerint, amelyben hazánk a gyümölcsfogyasztás terén az utolsó helyen áll. Az emelkedő árak és az anyagi nehézségek tovább súlyosbítják ezt a problémát, sok család számára elérhetetlenné téve a napi szükséges mennyiségű friss élelmiszereket. Ez nemcsak a kiegyensúlyozott táplálkozás akadályát jelenti, hanem hozzájárul a krónikus betegségek és más egészségügyi kockázatok növekedéséhez is.

A gyümölcsök és zöldségek az egészséges étrend alapvető elemei, mivel nélkülözhetetlen vitaminokat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat biztosítanak. Ezek rendszeres fogyasztása csökkenti a krónikus betegségek – például szív- és érrendszeri problémák, anyagcsere-betegségek és bizonyos daganatok – kockázatát. Ezen túlmenően a gyümölcsök és zöldségek alacsony kalóriasűrűségük, magas víztartalmuk és rostjaik révén hozzájárulnak a testsúlyszabályozáshoz, növelik a telítettségérzetet, és segítenek az összkalória-bevitel kordában tartásában - jelent meg egy friss OECD-jelentésben.

Ugyanakkor az EU-ban sok állampolgár számára anyagi nehézséget jelent a minőségi ételekhez, köztük a gyümölcsökhöz és zöldségekhez való hozzáférés. Az EU-ban azok száma, akik minden második nap sem tudnak megfelelő étkezést megengedni maguknak, 2018 és 2023 között 33 millióról közel 43 millióra nőtt, ami azt jelenti, hogy az EU lakosságának közel 10%-a nem jut rendszeresen tápláló ételekhez. Ez a megfizethetetlenség jelentős egészségügyi következményekkel jár: 2021-ben az elégtelen gyümölcs- és zöldségfogyasztás 275 000 halálesettel hozható összefüggésbe az EU-ban.

Az EU átlagában 2022-ben a felnőtt lakosság 60%-a fogyasztott napi szinten friss zöldséget, míg 61%-uk friss gyümölcsöt. Belgium és Olaszország vezette a zöldségfogyasztási rangsort, ahol a felnőttek több mint háromnegyede naponta fogyasztott zöldséget. Gyümölcsfogyasztás tekintetében Olaszország és Portugália áll az élen, ahol a felnőttek több mint 80%-a naponta legalább egyszer eszik gyümölcsöt. Ezzel szemben Magyarországon és Romániában a napi friss zöldségfogyasztás aránya 40% alatt maradt, míg a legalacsonyabb napi friss gyümölcsfogyasztás Bulgáriában, Lettországban, Litvániában és Romániában fordult elő.

2017 és 2022 között az EU-ban a napi gyümölcsfogyasztás aránya 3,6%-kal, míg a napi zöldségfogyasztásé 5,5%-kal csökkent. Ez részben a növekvő árakkal magyarázható, mivel 2022 elején és végén a zöldségek ára az élelmiszerek általános árindexét is meghaladta, ami arra késztethette a fogyasztókat, hogy kevesebbet vásároljanak, vagy olcsóbb alternatívákra váltsanak. Luxemburgban és Svédországban jelentős, 20%-os csökkenés volt megfigyelhető a napi gyümölcsfogyasztásban, míg Horvátország (+13%), Magyarország (+12%) és Hollandia (+11%) esetében nőtt a napi gyümölcsfogyasztás aránya. A napi zöldségfogyasztás terén Hollandia mutatta a legnagyobb növekedést (+21%), míg Portugália, Luxemburg és Spanyolország több mint 20%-os csökkenést könyvelhetett el.

A szociális és gazdasági helyzet jelentősen befolyásolja a friss gyümölcsök és zöldségek rendszeres fogyasztását. 2022-ben az EU-ban a magasabb iskolai végzettségűek 67%-a, míg az alacsonyabb végzettségűek 60%-a fogyasztott napi szinten gyümölcsöt és zöldséget. Azokban az országokban, ahol az általános napi fogyasztás magasabb, kisebbek a különbségek az iskolai végzettség szintjei között. Spanyolország, Szlovénia, Málta és Luxemburg esetében például kevesebb mint 5 százalékpontos különbség volt megfigyelhető a legmagasabb és a legalacsonyabb iskolai végzettségűek között. Ezzel szemben Romániában közel 28 százalékpontos eltérés mutatkozott, amit Bulgária (23 százalékpont), Szlovákia és Lettország (19 százalékpont) követett. Az adatok azt sugallják, hogy az alacsonyabb általános fogyasztási arányokkal rendelkező országokban nagyobb kihívást jelent a különböző társadalmi-gazdasági csoportok közötti egyenlő hozzáférés biztosítása az egészséges étrendhez.